A horgolókörömön részt vevő egyik lánytól hallottam a tízdolog által szervezett ruhacseréről, így tegnap elmentem rá. Felülmúlta a várakozásaimat, a tapasztalatok, a szerzeményeim és jótanácsaim alább.

Mit vigyél?

Biztos neked is van olyan darabod, amit évek óta nem hordtál. Az én tipikus ilyen darabjaim a megvettem a turiban “egynek jó lesz” felkiáltással, aztán volt rajtam kétszer, de annyira nem éreztem jól magam benne, hogy azóta se vettem fel, meg a nem az én kedvenc színem, de nagyon tetszik típusú darabok, vagy amit egyszer imádtam, de változott a stílusom, így a ruhásszekrény mélyére került. Na és persze ne feledjük, a valaha imádtam, azóta rájöttem, mennyire előnytelen típusú darabokat. A gardróbom mélyén van egy zsák, tele olyan darabokkal, amiket konkrétan tudom, hogy soha többé nem fogok felvenni, innen válogattam, meg a szekrény “legalább 1 éve nem volt rajtam” szekciójából. Mivel kicsit aggódtam, hány darabot fogok szerezni, ezért a kért 10 darabbal érkeztem, benne pl. 1 olyan szandállal, ami pontosan 1x volt rajtam, amikor is úgy feltörte a lábamat, hogy soha többé nem vettem fel. Mivel az eseményen azt hirdették lehet vinni kozmetikumokat is, futó ötletként még felmarkoltam a fiók mérén őrizgetett 1 tonna krém, tusfürdő és hajsampon mintát is, hátha más örül neki. (Figyeltem, úgy lett, hamar elvitték). Ezen túl vittem még 4-5 pulcsit, köztük egy minőségi szürke garbót (nem áll jól a garbó), meg egy kb. kétszer viselt H&M alkalmi felsőt, aminek a válla az én csapott vállaimat csak még tovább keskenyíti (de gyönyörű anyaga volt, ezért vettem meg hajdanán).

Tanács: olyan darabokat válassz, amikért tutira nem fáj a szíved, hogy úgy tudj válogatni, ha 0 darabot viszel haza, akkor is azt érezd, tök jó, helyet szabadítottam fel, más örül neki. Ha nem így teszel, akkor nem lesz kellemes élmény a válogatás! (Persze ez nem jelenti azt, hogy szar, agyonhordott, vagy divatjamúlt darabot vigyél, ezt a szervezők is kifejezetten kérik)

Érkezés, ruhák leadása:

Azt kell hogy mondjam, ez volt a szar része a dolognak. 2-re értem oda, kb. fél órát álltam sorba, egy lepukkant, zsúfolt, meleg folyóson, hogy leadjam a ruhákat. Szerencsére kedvenc horgolásaim velem voltak, így azzal mulattam az időt, de azért így is rossz volt. (Ha ezt kulturáltabban tudnák megoldani, az szuper lenne, főleg télen, ahol a sor vége az utcán áll, a sor eleje, meg mondjuk kabátban izzad a folyóson). Az átvétel maga már gyors volt, bár nem figyeltem eléggé, és valahogy két darabot kiegészítőnek számoltak el. Ugyanis egy kupont kapsz kézhez: a ruha és a cipő 1 kategória, ezekért vihetsz haza ruhát és cipőt, míg a kiegészítő és a kozmetikum egy másik, ezekért csak kiegészítőket vihetsz. Én ezt csak bent vettem észre, úgyhogy figyelj, mit minek számolnak el. A fentebb már említett mintákat igazából ellenérték nélkül akartam beadni, de végül kaptam érte cserébe egy kiegészítő pontot, szóval jól jártam.

Maga a csere:

Utána felgyorsultak az események, könnyen bejutottam. A Fogasház hatalmas központi terében zajlik a csere, hosszú asztalok kirakva, azokon a ruhák és aki kapja marja. A válogatást nem könnyíti, főleg nekem, aki nagyobb méret, hogy semmiféle logika, elrendezés, pl. örültem volna ha a szervezők csinálnak egy 44+-os kategóriát (vagy esetleg szervezhetnének egyet). A szervezők “csöpögtetik” a ruhákat, azaz kb. 2-5 percenként az asztalok végére behoznak egy halom ruhát. Vannak lányok, akik láthatóan nagyon jó dealt akarnak csinálni, ők kissé, hogy is mondjam erőlködnek, nem lazulnak le. Közülük sokan, leállnak egy nagy szemeteszsákkal az új ruhák érkezési pontján, ott állnak szerintem akár 1-2 órát, lecsapnak a legjobb darabokra, majd feltételezem felpróbálják és kiválasztják mit vigyenek haza. Engem ez kevésbé zavart, mert ha egy adag nagyobb méret érkezett, az jellemzően továbbjutott. 🙂 A másik stratégia, hogy az ember kering az asztalok között, illetve érdemes az öltözőben körbenézni, mert ott már válogatott darabok vannak. Tipikusan mindenki sokat válogat és a végén szortíroz, azaz érdemes 1-2 órát eltölteni, mert ahogy az első lányok elmennek, az általuk otthagyott darabok visszakerülnek a felhozatalba.

Az érkező ruhák, bár a szervezők szűrést ígértek, vegyesek, láttam tragikusan divatjamúlt vagy éppen agyonhordott darabokat is, de meglepően sok minőségi darab is megfordul. Én pl. Mexx, Springfield, H&M darabokkal is találkoztam, azaz tényleg lehet nagyon jó darabokkal távozni. A cipők terén hasonló a helyzet az egyik ismerős pl. egy Salamander papuccsal ment haza. A kiegészítők már más kérdés, kevés igazán jó darabot láttam, kozmetikumból pedig a körömlakk (érthető) és a szájfény (higiéniai okokból abszolút nem érhető) volt a két leggyakoribb darab.

És akkor lássuk az én szerzeményeimet, amit kb. 2,5 óra alatt gyűjtöttem: 1 Devergo edzőcipő (láthatóan alig használt, a talpán semmi kopás nem látszik), 3 felső ( az egyik selyem, ami ugyan nem a méretem, de a jelenlegi fitness céljaimat figyelembe véve nem esélytelen és egyszerűen nem bírtam otthagyni), 1 ing, 2 kardigán, 1 Mexx szoknya (ami szintén nem a méretem, de egy horgolós projekttel majd átalakítom, figyeljétek a blogot) illetve 2 lánc: 1 amit hordani fogok, 1 amit szétvágok és hasznosítom majd  a horgolt ékszereknél.

Az azonnal hordható darabjaim, amelyek már mosás után száradnak:

 

És az átalakításra váró darabok (de ha nem, max a következő ruhacserén bedobom őket.):

És hogy ne csak az én szubjektív benyomásaimat olvassátok, megkértem pár lányt, hogy írja le a benyomásait, fotózza le szerzeményeit (a posztot folyamatosan frissítem, ahogy beérkeznek a visszajelzések):

Anna:  a sorbanállás kicsit hosszadalmas volt, de megérte, mert az előzetes válogatásnak köszönhetően többnyire igényes dolgok voltak. jó volt a hangulat és a zene is. az egyetlen negatívum, hogy annak ellenére, hogy ez egy jó kezdeményezés, sok lány erőszakosan rángatta el mindenki elől a ruhákat 😀  (és igen, ott az emlegetett Salamander papucs)

 

Összeségében nagyon jó élmény volt (a sorábanállás után), jó zene volt, tudtál enni, inni közben. (Bár leülni nem lehetett, mert iszonyatos tömeg volt). Nem mellesleg ingyensminkelés és textilkészítő workshop is volt, amire mondjuk kevésbé sikerült ráhangolódni a nagy tömegben, de ha rá tudod szánni az egész délutánt, akkor érdemes oda is benézni. Ami a fő tanulság, hogy érdemes barátokkal menni, mert akkor egymásnak is vadászhattok darabokat, ami növeli annak az esélyét, hogy kincseket találtok. Tetszett, lettek új darabjaim, szereztem pár olyan darabot amit pénzért nem biztos hogy elhoztam volna (mert nem mindig csinálom meg az átalakítást, amit eltervezek és csak áll a szekrény mélyén) és ráadásul a maradék darabok jó helyre kerülnek a helyi családsegítőhöz vagy a Mozaik Adományboltba  (szóval, ha túl sok feles ruhád van, hozzájuk beviheted csak úgy).  Szóval lányok, hajrá, figyeljétek a tízdolog oldalát és gyertek a következő ruhacserére!